Nemtudom miért, de mostanába rákaptam a versolvasásra. Itt van egy, ami különösen tetszik. Olvassátok hát a mester szavait.
JIM MORRISON - ODE TO LA
I'm a resident of a city
They've just picked me to play
the Prince of Denmark
Poor Ophelia
All those ghosts he never saw
Floating to doom
On an iron candle
Come back, brave warrior
Do the dive
On another channel
Hot buttered pool
Where's Marrakesh
Under the falls
the wild storm
where savages fell out
in late afternoon
monsters of rhythm
You've left your
Nothing
to compete
Silence
I hope you went out
Smiling
Like a child
Into the cool remnant
of a dream
The angel man
Serpents competing
for his palms
& fingers
Finally claimed
This benevolent
Soul
Ophelia
Leaves, sodden
in silk
Chlorine
dream
mad stifled
Witness
The diving board, the plunge
The pool
You were a fighter
a damask musky muse
You were the bleached
Sun
for TV afternoon
horned-toads
maverick of a yellow spot
Look now to where it's got
You
in meat heaven
the cannibals
& jews
The gardener
Found
The body, rampant, Floating
Lucky Stiff
What is this green pale stuff
You're made of
Poke holes in the goddess
Skin
Will he Stink
Carried heavenward
Thru the halls
of music
No Chance.
Requiem for a heavy
That smile
That porky satyr's
leer
has leaped upward
into the loam
A magyar fordítása a következő, a Hobo Blues Band ezt megcsinálta zenei aláfestéssel is.
JIM MORRISON - ÓDA LOS ANGELES VÁROSÁHOZ
Nagyváros lakója vagyok,
Épp most választottak ki a dán királyfi-
szegény Ofélia- és mindazon szellemek szerepére,
akiket ő sem látott,
a pusztulás falé sodródva
Egy acélgyetyán.
Jöjj vissza, Bátor Harcos!-egy másik csatornán.
Olvasztott vaj-medence,
Ott vannak Marakesh,- ömlik lefelé a vad vihar-
Ahol a vadak kihulltak a sorból.
Késő délután, a ritmus szörnyetegei.
Semmit sem hagytál, hogy versenyre kelljen a csenddel!
Remélem, mosolyogva mentél, mint egy gyermek el,
Egy álom hűvös foszlánya felé.
Az angyal ember kígyókkal, amit tenyerére és ujjaira
pályáztak: Végül kikövetelték ezt a jóságos lelket.
Ofélia. Levelek bársonyban ázva.
Klóros álom. Őrült megfojtott tanú.
A süllyedő fedélzet. Az alámerülés. A medence.
Egy harcos voltál. Sötét, dohos szagú múzsa.
Elhalványodtál. Napsütés a tévézéshez délután.
Békák szarvakkal. Egy sárga stopolámpa világvándora.
Nézd, hova jutottál? A hús mennyországába kannibálokkal
és zsidókkal.
A kertész megtalálta a tetemet, terjengve, lebegve.
Szerencsés hulla! Mi ez a sápadt, zöld anyag, amit
csináltak belőled?
Tűszúrások nyomai egy istennő bőrén.
Vajon eljut-e a szag a menny felé?
A zene termein keresztül.
Nincs esély.
Requiem egy nehéz fiúért
Az a mosoly, ahogy a dagadt szatír tekintete
Kibuggyan az iszapból.
