Nemtudom miért, de mostanába rákaptam a versolvasásra. Itt van egy, ami különösen tetszik. Olvassátok hát a mester szavait.

JIM MORRISON - ODE TO LA

I'm a resident of a city
They've just picked me to play
the Prince of Denmark

Poor Ophelia

All those ghosts he never saw
Floating to doom
On an iron candle

Come back, brave warrior
Do the dive
On another channel

Hot buttered pool
Where's Marrakesh
Under the falls
the wild storm
where savages fell out
in late afternoon
monsters of rhythm

You've left your
Nothing
to compete
Silence

I hope you went out
Smiling
Like a child
Into the cool remnant
of a dream

The angel man
Serpents competing
for his palms
& fingers
Finally claimed
This benevolent
Soul

Ophelia

Leaves, sodden
in silk

Chlorine
dream
mad stifled
Witness

The diving board, the plunge
The pool

You were a fighter
a damask musky muse

You were the bleached
Sun
for TV afternoon

horned-toads
maverick of a yellow spot

Look now to where it's got
You

in meat heaven
the cannibals
& jews

The gardener
Found
The body, rampant, Floating

Lucky Stiff
What is this green pale stuff
You're made of

Poke holes in the goddess
Skin

Will he Stink
Carried heavenward
Thru the halls
of music

No Chance.

Requiem for a heavy
That smile
That porky satyr's
leer
has leaped upward

into the loam

A magyar fordítása a következő, a Hobo Blues Band ezt megcsinálta zenei aláfestéssel is.

JIM MORRISON - ÓDA LOS ANGELES VÁROSÁHOZ

Nagyváros lakója vagyok,
Épp most választottak ki a dán királyfi-
szegény Ofélia- és mindazon szellemek szerepére,
akiket ő sem látott,
a pusztulás falé sodródva
Egy acélgyetyán.
Jöjj vissza, Bátor Harcos!-egy másik csatornán.

Olvasztott vaj-medence,
Ott vannak Marakesh,- ömlik lefelé a vad vihar-
Ahol a vadak kihulltak a sorból.

Késő délután, a ritmus szörnyetegei.
Semmit sem hagytál, hogy versenyre kelljen a csenddel!
Remélem, mosolyogva mentél, mint egy gyermek el,
Egy álom hűvös foszlánya felé.

Az angyal ember kígyókkal, amit tenyerére és ujjaira
pályáztak: Végül kikövetelték ezt a jóságos lelket.

Ofélia. Levelek bársonyban ázva.
Klóros álom. Őrült megfojtott tanú.
A süllyedő fedélzet. Az alámerülés. A medence.

Egy harcos voltál. Sötét, dohos szagú múzsa.
Elhalványodtál. Napsütés a tévézéshez délután.
Békák szarvakkal. Egy sárga stopolámpa világvándora.
Nézd, hova jutottál? A hús mennyországába kannibálokkal
és zsidókkal.

A kertész megtalálta a tetemet, terjengve, lebegve.
Szerencsés hulla! Mi ez a sápadt, zöld anyag, amit
csináltak belőled?
Tűszúrások nyomai egy istennő bőrén.

Vajon eljut-e a szag a menny felé?
A zene termein keresztül.
Nincs esély.
Requiem egy nehéz fiúért
Az a mosoly, ahogy a dagadt szatír tekintete
Kibuggyan az iszapból.

Na fasza. Sikerült vmi törvénytelen módon megfáznom, szóval nem hinném, hogy vissza tudok menni Szegedre. Pedig nem kéne hiányoznom... :S

Sajnos megint vissza kellett jönni, és ez még így lesz egy jó darabig...

Már bánom, hogy nem csabán tanultam tovább... :(

Na ittvagyok. Sajna tegnap nem nagyon volt időm írni, de olyan különösebb dolgok nem történtek.

Ma sem fogok sokáig pofázni, elég annyi h eltévedtem 1x, de a végén csak visszataláltam az egyetemre....

 „Találkozunk a puding mellett dzsík!”

Na ma megvolt az első nap is!

Hát mit ne mondjak eléggé érdekesre sikeredett. Szerencsére minden órám kb. 15 perces volt, szóval nem kellett túl sokat tanulni, és a tanárok sem annyira köcsögök (bár ezt még nem kiabálom el így az első nap után).

Csütörtökön meg go haza, remélem az utolsó órám is ilyen lesz, mint amilyenek ma voltak... :D

Na gémelek egy kicsit, legyetek jók, nemsoká újra jelentkezem! Addigis:

 „Találkozunk a puding mellett dzsík!”

Na visszatértünk Szeged Sun City városába, és felfedeztük a helyi tömegközlekedést. Holnaptól pedig indul a mandula!

És ő már most nagyon hiányzik... :(

Holna újra vonatra szállunk és megyünk vissza... Most viszont nagyon nem akarok menni, mert olyan jó volt itthon az én Picimmel!

Nem baj ezt meg kell szokni, mert egy jó darabig így lesz...

Hazaérve barátnőmtől, gondoltam csak meglesem már az ETR-t. Hát még jó, hogy rákukkantottam, mivel feltudtam venni a könyvtárismeretet, és így már 29 kreditke sorakozik a nevem mellett... Nagy kő esett le a szívemről az biztos. Még egy vagy 2 kredit kéne, és 100%ig nyugodt lennék! :)

Reméljük csak meglesznek azok is...

Na most zúzok megnézem a szószpark végét és utána megy a kedvenc sorozatom a femiligáj! xD

Na tegyétek ti is el magatokat holnapra, és ahogy a szószparkban zsírfekáék mondták,

                 „ Találkozunk a puding mellett Dzsík! ”

1990. augusztus 20-án láttam meg a napvilágot Békészki Ákos néven kis országunkban, azon belül is mostani lakóhelyemen, Békéscsabán. Átlagosnak mondható családban nevelkedtem (vagyis még most is nevelkedek). Szüleim Edit és Ákos. Apukám saját vállalkozását vezeti (hogyha olykor nehezen is), anyukám pedig egy idősek otthonában dolgozik, mint ápoló. Ezúttal is köszönetet mondanék nekik azért, hogy egyáltalán ezt a földet koptathatom, ilyen életem van, és hogy mindenben támogattak. Köszi nektek még egyszer. Van egy öcsém is, őt Bencének hívják. Szegény még csak 15 éves és eléggé zabolátlan, nem tanul semmiből, és olykor megszomorítja szüleim életét. De egy ilyen személy is kell a családba. Nagyon szeretem ezt a családot és a rokonaimat, értük szó szerint bármire képes lennék, és mikor ezt írom nem viccelek.

Sajnos vannak rokonaim, akik már nem lehetnek közöttünk, ők már egy szebb és jobb világban vannak. Szerintem illene róluk is pár szót írni, mert meghatározó személyiségek voltak az életemben. Először talán nagymamámról beszélnék, aki több, mint 5 éve távozott el. Szegény nagyon sokat szenvedett, már nem is emlékszem mikor láttam utoljára egészségesnek. Imádtam őt, vele mindent meg lehetett beszélni, és mindig büszke volt rám. A másik ilyen személy nagytatám, aki kicsit több, mint 1 éve halt meg. Rákos volt. Igen ez a rák egy alattomos dolog. Nagyon hirtelen ment el, egyszer még vidám volt, majd olyan mintha megfázott volna, aztán meg teljesen leépült. És mindez 3 hónap leforgása alatt. Szörnyű volt látni, hogy egy ilyen fontos és idős személy hogyan épül le szellemileg egy 5 éves gyerek szintjére. Tiszteltem és szerettem őt, mindig jókat horgásztunk és beszélgettünk együtt. Ezekről a dolgokról nem is beszélnék többet, mert meghasad a szívem.

Jelenleg párkapcsolatban élek barátnőmmel (már több mint 8 hónapja), akit Alexandrának hívnak és ő a mindenem. Nem vagyunk két azonos személyiség, de szeretem és ő is szeret. Kicsit féltem, hogy nem fogok olyan lányt találni, aki megérti és elfogadja azt a rengeteg hülyeséget, amit kitalálok és csinálok. De még is sikerült. Remélem nem fogom őt elveszíteni, mert akkor egy világ dőlne össze bennem. A családjával is jól kijövök, és ez eléggé ritka dolog. Szóval szeretem, szeretni is fogom, és azt se bánnám meg ha vele kéne megöregednem.

Most beszélnék egy kicsit magamról is, és a terveimről...

Egy életvidám és életrevaló gyerek vagyok, még ha 19 éves is, lélekben még mindig 12. Sokat hallgatok zenét, az zene a mindenem, nélküle nem tudnék létezni. Szeretek főzni és enni is. Lehet, hogy elsőre ez kicsit furán hangzik, de így van (igaz az evés kezdi megmutatni a hatását). Sokan mondják, hogy kicsi vagyok. Hát lehet hogy igazuk van, de ez engem nem érdekel. Az embert nem a magassága alapján, hanem a tettei és viselkedése alapján mérik (szóval aki szerint kicsi vagyok, annak itt a válasz, és a családomban mindenki kinövésű, én vagyok a legmagasabb a magam 180 centijével...). Nagyon szeretek horgászni, bár ez szerintem annak is köszönhető, hogy apukám és nagytatám már egészen pici koromban botot nyomtak a kezembe (ezért is köszönöm jár nekik). Másik kedvenc hobbim a kosárlabda. Nézni és csinálni is szeretem. Lassan 1 éve csinálom, és úgy veszem észre, hogy ezalatt fejlődtem (aki szerint nem az szóljon). Igyekszem azt a tévhitet megcáfolni, hogy a kosárlabda csak a magas emberek játéka. Ha szabadidőm engedi szeretek filmeket nézni, a kedvencem a Spíler (RocknRolla). Hát ide talán ennyi elég is lesz, ha valaki kíváncsi még valamire, annak mesélek, csak szóljon...

Az iskola. Igen. Sohasem szerettem járni. Először a 11-es suliba jártam, majd az ott töltött 8 év után felvettek a Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskola Informatika tagozatára. Az itt eltöltött 4 év csodálatos volt. Rengeteg embert ismertem meg, és, ami fontosabb, rengeteg barátot szereztem. Most érettségiztem, szóval ezek az évek gyorsan elteltek. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karára járok jelenleg. Ezután pedig szeretnék magyar tanárként elhelyezkedni valamelyik középiskolában. De ezek még csak tervek, a jövő akármit hozhat.

Hát végül (de nem utolsó sorban) essen néhány szó a barátaimról. Kezdjük Adriánnal és Csabival. Na ezek ketten nagy arcok nekem elhihetitek. A legjobb haverok. Minden baromságban benne vannak, legyen szó bulizásról vagy akármi másról. Mindig együtt kosarazunk. A legjobb barátaim. Na és itt van még a Gyuri. A padtárs 4 évig. A hegyesi arc. Nagyon jó haver. A középiskolában találkoztam vele. Az a jó benne, hogy mindent meg tudunk beszélni és segítünk egymásnak ha tudunk, de nem utolsó sorban rengeteget hülyültünk együtt a suliban.

Jelenleg ennyi jutott az eszembe, ha valamit még kitalálok, akkor azt közlöm veletek. Jók legyetek, béke!

Hurrá örülünk!

Elkezdett a kreditjeim száma gyarapodni! Pisti (egyik lakótársam) átjött és sikerült találni 2 előadást, így már 27 kreditpontom van (ami ugyan még mindig 3mal kevesebb, mint az ajánlott 30, de már ez is valami a reggeli 22-höz képest)!

Még megpróbálok valamit alkotni az anyukájával, hátha meglesz még az a 3 hiányzó drága kis kreditecske... :)

Ugyanakkor barátnőm megint bedurcizott, mert nem tudtam fél 3ra menni hozzájuk, és most azt hiszi, hogy nincs hozzá kedvem. Pedig nagyon is lenne, mert hétfő óta nem láttam és már nagyon hiányzik... :) Remélem még ma eljutok hozzá, és szóbaáll velem... Ezek a nők... Mikre nem képes értük egy férfi... :)

Na üdv mindenkinek. Ez az első bejegyzés és már is rossz hírek...

Ezek a nagyokosok az egyetemen átvariálták jó néhány óra időpontját, így az a 7 órás munka, amit belefektettem az összeállításába egy másodperc alatt csak időpocsékolás lett...

Tegnap este nem tudtam már átvariálni túlzottan az órákat, így jelenleg 22 kreditponttal rendelkezem elviekben, az ajánlott 30hoz képest... Nagyon köszönöm ezeknek az embereknek hogy szerintem több diák (akár több száz) életét megkeserítették (de lehet, hogy csak az enyémet). Ahhoz képest, hogy ők az elit, szervezői, adminisztrációs, és egyáltalán általános ismeretekkel, amik a mindennapi élet megéléséhez elengedhetetlenek, szerintem egyáltalán nem rendelkeznek.

Úgyhogy tegnap nem volt elég az egésznapi mászkálás Szegeden és a hazafelé tartó 2 órás vonatozás (I LOVE MÁV), és még ezzel is szenvednem kellett... Legalább a tesit fel tudtam venni (kajak-kenu)! xD. Remélem többet nem kavarnak , mert az idegeim már ígysem bírják túl jól a megpróbáltatásokat... Nemtudom lehet, hogy ha "nagy" leszek idegbeteg leszek... Ki tudja...